Tassi zsilip

A tassi Duna-ágat a Csepel-sziget felső végénél az 1870-es években az akkor ott folyó munkálatok következtében zárták le. A tervezők úgy gondolták, hogy a dunai vízhozamot a főmederbe irányítják, annak „karcsúsításával” megakadályozhatják az 1838. évi nagy jeges pesti árvízhez hasonló „folyami jégdugók” kialakulását.

A szabályozást azonban nem sikerült tökéletesen megoldani, mert az elzárás alatti 50 km-es soroksári ágat alulról évente több alkalommal árvíz öntötte el, ráadásul megindult a Duna-ág feliszapolódása is. A helyzeten az 1904. évi XIV. tc., igyekezett segíteni azzal, hogy elrendelte a Duna-ág hajózhatóvá tételét, ami egyúttal hajózsilipek létesítését is jelentette. A tassi műtárgy megépítése végül is elhúzódott az I. világháború utánra.
A terveket Ditróy (Dieter) János (1879-1961) vezetésével készítette el egy mérnök-csoport, s a kivitelezés 1924 őszén meg is indult és 1928-ra fejeződött be. A Duna 1586,0 fkm szelvényében megépült a hajózsilip, a vízleeresztő zsilip és az erőmű műtárgy-együttese. A Tassi- zsilip szélessége 12 m, a legnagyobb átzsilipelhető hajó pedig legfeljebb 1300 tonnás uszály lehet.

vissza